A Metalfest Open Air engem kapásból megvett a Lamb of God Magyarországra hozásával, de emellet számos szívemhez közeli formáció tette fel a habot a tortára. Lássuk csak mi is tötént!
2010. 05. 21. Péntek.
Első nap sikerült a Nevermore-ra kiérni, ahol elsősorban az esőzéseknek köszönhető látvány taglózott le: a bokáig érő sár nagyon hozta egy böcsületes sertéstelep hangulatát. Szerencsére azonban nem ünneplőben érkezte, hiszen jól sejtettem, hogy ilyen időben milyen viszonyok fognak várni egy szabadtéri fesztiválon. Maga a Nevermore elég derekasan játszott, ütős programot állítottak össze, a színpadi prezencia is lenyűgöző volt, számomra inkább a hangosítás volt kicsit necces. A Deathstarts választottuk ki a részegeskedésre haverokkal, úgyhogy erről a koncertről nem tudok érdemben nyilatkozni. Átflesseltünk a másik színpadra, ahol éppen átszerelés történt, így a söntés felé vettük az irányt. Legnagyobb meglepetésemre a kajáspult előtt álló sorból BZ bukkant fel váratlanul, akire nagy zavaromban rá is köszöntem. Ez után jött az est fénypontja, a Lamb of God. A srácok sajnos kevesebbet játszottak bécsi koncertjüknél, viszont ugyanolyan masszív szigorral adták elő a számaikat mint akkor. Én magam nem vagyok az a pogózós fajta, de ez a banda olyan kegyetlenül adja elő magát, hogy eszedbe sem jut nem azt csinálni, amit Randy Blythe megkíván. A számlistában túlnyomórészt az új számokat játszották, bár a Reclamation jót tett volna a koncert végére, de az old school-os Black Label is elég jó zárása volt az estének, a kötelező Wall of Death-el. Zárásként a Sonata Arcticát tekintettük meg, kik bár technikailag 120%-ot adtak, a hangosítás miatt sajnos nagyon erőtlenre sikerült a koncertjük.
2010. Május 22.
A szombati nap fő célpontja a Finntroll volt akik szintén nem okoztak csalódást. Az általam anyagi okok miatt ismeretlen új albumukról is játszottak pár számot (meglepő módon), amik így elsőre eléggé átjöttek, de nagy szerencsémre nem maradtak ki a régő jó kocsmázós slágerek sem (Jaktens Tid, Trollhammeren). Az új énekes, aki mondjuk annyira nem új, de én most láttam először, nagyon jól adja Wilska hörgéseit, úgyhogy e tekintedben maradéktalanul meg voltam elégedve a zenekarral. Ezt követően a Sylosis volt a következő célpont, akik -mint kiderült az énekes május 19-i kilépése miatt- nem játszottak, helyettük a magyar Nasmith lépett fel, akiket egyszer már láttam valahol, azonban így az első sorbon most jött át igazán a muzsikájuk. Mivel nem céluztok őket be eredetileg, ezért technikailag az ismeretlenből törtek rám, de nagyon kellemes meglepetést okoztak a srácok, hihetetlen hangszeres tudás, valamint változatos és karakteres ének jellemezné leginkább a zenéjüket, aki nem vágja őket, mindenképpen csekkolja le őket, szerintem a közeljövőben biztosan hallunk felőlük még.
2010. Május 23
Vasárnap a Korplikaanit igényesen lekéstük, de állítólag jók voltak. Engem speciel az Amon Amarth foglalkoztatott aznap leginkább, úgyhogy az intró felcsendülésekor már teljes hype-ban lestünk a sorokból. A koncert után szabályosan megjött a fosztogatáshoz a kedvem, annyira sikerült átadniuk a viking metal hangulatát. Megnevettettek ráadásul egy nagyon jópofa önironikus megjegyzéssel is: "Sing along with me! If you don't know the words it OK, this is death metal, no one will know" :)
Összeségében nagyon adták a metálérzést a srácok, a Lamb of God után a második legjobb koncert volt a fesztiválon az övék, úgy érzem (mivel a Twighlight of the Gods-ot nem láttuk), hogy számomra méltó zárása volt ennek a csodás három napnak.
Persze nem csak koncertjrejárás ment, de a többi eseményről sajna nem nyilatkozhatok, mert erősen nem tűrne nyomdafestéket.... ;-)
